Albanian

Verb

tus ‎(first-person singular past tense tuta, participle tutë)

1. to frighten

Related terms

• ftoh
• tund

References

1. ↑ A Concise Historical Grammar of the Albanian Language, V.Orel, Koninklijke Brill ,Leiden 2000, p.470
2. ↑ Çabej, E. 1976a. Studime Gjuhësore II, Studime Etimologjike në Fushë të Shqipes, A-O. Prishtinë: Rilindja, p.198

Asturian

Alternative forms

• tos

Etymology

From Latin tussis, tussem.

Noun

tus f ‎(plural tus)

1. cough (expulsion of air from the lungs)

Related terms

• tusir

Catalan

Verb

tus

1. third-person singular present indicative form of tossir
2. second-person singular imperative form of tossir

Cornish

Etymology

From Proto-Brythonic *tʉd, from Proto-Celtic *toutā, from Proto-Indo-European *tewtéh₂.

Noun

tus m pl

1. people, persons

See also

• den

Danish

Alternative forms

• tusch

Noun

tus c (singular definite tussen, plural indefinite tusser)

1. felt-tip pen

Inflection

French

Pronunciation

• IPA^(key): /ty/
• Homophones: tu, tue, tues, tuent, tut, tût
• Rhymes: -y

Verb

tus

1. first-person singular past historic of taire
2. second-person singular past historic of taire

Participle

tus

1. masculine plural of the past participle of taire

Anagrams

• sut, sût

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtuʃ]
• Hyphenation: tus

Etymology 1

From German Tusche ‎(“Indian ink”), from tuschen, from French toucher.^[1] First attested in 1782.^[1]

Noun

tus ‎(plural tusok)

1. Indian ink (black ink made from lampblack)

Declension

Derived terms

• tuskihúzó
• tusrajz

Etymology 2

From German Tusch, possibly from tuschen.^[1] First attested in 1784.^[1]

Noun

tus ‎(plural tusok)

1. (music) flourish (ceremonious passage)
   • 1848, Sándor Petőfi, Lehel vezér, canto 1, stanza 46, lines 5–8:

     És mikor vége lett a jókivánságnak, / A muzsikusok rá hangos tust huzának, / A sok összeveszett hang forgott a légben, / Mint a por a forgószélnek örvényében.

   • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 1, chapter 1:

     A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, […]

   • 1892, Mór Jókai, Rákóczy fia, chapter 15:

     De még fényesebb volt a pékek parádéja […] Császári lovasság kísérte őket elöl-hátul, közben céhzászlókat emelve, s a hírhedett pékbillikomot ürítgetve, járultak a daliás péklegények nagy muzsikaszóval, s minden pékbolt előtt riadó tust húzattak, égre emelt kardokkal esküdve, hogy míg a nap az égen jár, nem lesz a világon párja a bécsi császárzsemlyének és perecnek!

2. (obsolete) drinking to someone's health

   Tust ittak az egészségére. — They drank to his health.

Declension

Same as above.

Etymology 3

From German Dusche ‎(“shower”), from French douche ‎(“shower”).^[1] First attested in 1900.^[1]

Noun

tus ‎(plural tusok)

1. shower

Declension

Same as above.

Derived terms

• tusfürdő
• tusol

Etymology 4

From the dialectal tusa ‎(“large end of a stick”), of unknown origin.^[1][2] First attested in 1838.^[1]

Noun

tus ‎(plural tusok)

1. butt (of a rifle)
2. (dialectal) large end of a stick

Declension

Same as above.

Synonyms

• (butt): agy, puskaagy, puskatus

Derived terms

• puskatus

Etymology 5

From French touche ‎(“touch”), from toucher ‎(“to touch”).^[1] First attested in 1878.^[1]

Noun

tus ‎(plural tusok)

1. (fencing) touch
2. (wrestling) fall (instance of being pinned to the mat)

Declension

Same as above.

Derived terms

• tussol

References

1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
2. ↑ Pusztai Ferenc, Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963 05 7874 3

Latin

Alternative forms

• thūs

Etymology

From Ancient Greek θύος ‎(thúos, “burnt offering”)

Pronunciation

• (Classical) IPA^(key): /tuːs/

Noun

tūs n ‎(genitive tūris); third declension

1. incense, frankincense

Inflection

Third declension neuter.

See also

• thȳmiāma

Norman

Noun

tus m ‎(plural tuss)

1. (Jersey) tuft

Synonyms

• toupet
• tun

North Frisian

Etymology

From Old Frisian tōth.

Noun

tus m ‎(plural tes)

1. (Föhr-Amrum) (anatomy) tooth

Novial

Pronoun

tus

1. those (which are genderless)

Related terms

• tas
• tos
• tes

Somali

Verb

tus

1. to show

Spanish

Pronunciation

• IPA^(key): /tus/

Adjective

tus pl

1. plural of tu

Related terms

White Hmong

Pronunciation

• IPA^(key): /t̪u˩/

Classifier

tus

1. used for nouns that are long, or persons or animals