Definify.com

Definition 2024


tér

tér

See also: ter, TER, têr, ţer, -ter, ter-, and Appendix:Variations of "ter"

Hungarian

tér (Main Square, Szentendre, Hungary)

Noun

tér (plural terek)

  1. square (open area in a city, town or village)
  2. (physics, mathematics) space
  3. (physics) field
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tér terek
accusative teret tereket
dative térnek tereknek
instrumental térrel terekkel
causal-final térért terekért
translative térré terekké
terminative térig terekig
essive-formal térként terekként
essive-modal
inessive térben terekben
superessive téren tereken
adessive térnél tereknél
illative térbe terekbe
sublative térre terekre
allative térhez terekhez
elative térből terekből
delative térről terekről
ablative tértől terektől
Possessive forms of tér
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. terem tereim
2nd person sing. tered tereid
3rd person sing. tere terei
1st person plural terünk tereink
2nd person plural teretek tereitek
3rd person plural terük tereik
Derived terms

Etymology 2

Of debated origin.

  1. From a Turkic language.
  2. Native development.

Verb

tér

  1. (intransitive) to turn
    jobbra tér - turn to the right
    más tárgyra tér - change the subject
    magához tér - become conscious
    a kocsmába tér - go into the pub
Conjugation
Derived terms

(With verbal prefixes):

Anagrams

References

  1. Entry #1860 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6